Az internetes társkeresés világában úgy tűnhet, hogy végtelen lehetőség áll előttünk. Néhányan úgy érezhetik minden egyes potenciális partnernél, hogy találhatnak egy kicsivel jobbat is. Ha egy nő olyan férfit keres, aki magas, van egzisztenciája, és hasonló ételeket szeret, akkor egyből számos esélyest talál, aki a közelében lakik. Így van, akiben felmerül a kérdés, hogy ugyan miért érje be csak az egyikükkel, ha kipróbálhatja az összes delikvenst?
Ez így elég erős megfogalmazásnak tűnhet, de az online randizás valójában egy kétélű kard. Az egyik legjobb dolog benne, hogy lehetőségek tárháza tárulhat elénk pár kattintás után. Azonban aki hajlamos rá, az könnyen elindulhat a függőség felé vezető csúszós lejtőn.
A gond akkor kezdődik, amikor valaki megszállottan, folyamatosan ellenőrizgeti a társkereső oldalra érkező leveleit, és olyan mértékben éhezik a virtuális figyelemre, hogy az már hatással van az élete többi területére, munkájára vagy kapcsolataira is. Egy dolog izgalommal telve bejelentkezni; teljesen más, ha tíz percenként csekkoljuk a leveleinket, és emiatt romlik a teljesítményünk a munkahelyen, vagy elhanyagoljuk a barátainkat.
Az is figyelmeztető jel lehet, ha egy felhasználó képtelen elkötelezni magát egy lehetséges partner mellett a való életben, mert fél, hogy ezzel lemond annak az esélyéről, hogy valaki jobbat találjon. A vadászat izgalmától függve és a személyes kihívástól vezérelve retteg attól, hogy egy pár kattintással maradjon le valakiről, és ezért a valós életben kialakulni készülő kapcsolata dugába dől.
Ha valakinek az agya akkor is a „ki mást szerezhetnék még meg?” kérdésen kattog, amikor éppen randin van, akkor nem fog tudni a vele szemben ülő emberre figyelni és a maximumot nyújtani. Teljesen normális, ha megfogalmazzuk magunkban, hogy milyen partnert keresünk, de ha a tökéletes, hibátlan, nekünk teremtett párt keressük megszállottan, úgy, hogy közben folyamatosan változtatunk azokon a paramétereken, feltételeken, amiknek a másiknak meg kéne felelnie, akkor olyan álomképet kergetünk, ami talán nem is létezik.
Amennyiben a fentebb leírtakban volt olyan rész, amiben magadra ismertél, akkor érdemes lehet egy időre elszakadni a virtuális valóságtól. Amikor annyi lehetőség van előttünk, hogy képtelenek vagyunk választani, lépjünk eggyel vissza és gondoljuk át, mit is akarunk valójában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a profiloldalak mögött valódi emberek vannak, teljes élettel és valódi érzelmekkel. Az internetes társkeresésnek egy eszköznek kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen hús-vér emberrel kapcsolatot teremtsünk, nem pedig körforgalomnak, amiben keringve félünk bármelyik kijáratot választani.